2010 július 25-én hoztuk el Bejglit a veszprémi állatvédőktől Sárszentmihályra. Az úton nagyon nyugodt volt, szépen ülte végig az utat, de izgalmában rengeteg szőrt hullajtott.

Amikor megérkeztünk, alig mert kijönni a kocsiból. Amikor nagy nehezen kijött nagyon félt, farkát behúzta, de amikor a Molly kutyusunk odament hozzá, nagyon megörült neki, egy kicsit alább hagyott a félelme. Bekísértük a házba, ott újra elkezdett félni, azt sem tudta hova rohanjon, hol bújjon el. Minden hang félelmetes volt: a hűtő ajtó becsukása, mosógép centrifugálása; ezektől nagyon félt az első órákban. A tévét kimondottan „megugatta” mert nem tudta miért és hogyan jön a hang. A porszívó, bár még bekapcsolatlanul állt a szoba közepén, valami félelmetes dolog lehetett, mert sírva ugatta. Szépen odahívtam, és megmutattam neki, hogy nem bánt. Megszagolgatta, majd elment. Ma már nem ugatta meg.

A cicákat is megismerte, először furcsa szagú valamiként követte őket, de békében él mellettük, sosem bántotta őket, csak az ennivalójukat ette ki eleinte, de most már azt sem. Ki-be rohangált az udvar és a ház között, de láthatóan kint érezte jól magát. Elkezdte felfedezni a területet. Eközben a Molly elkezdett egy csontot rágcsálni, majd a Bejgli kíváncsiságból megközelítette és megtörtént az első „konfliktus”, a két kutya összeverekedett. Bár a Bejgli akkor még nem tudta miért támadt rá Molly, de védekezett, és támadt is, aminek az lett a vége, hogy kisebb sérülések lettek mindegyik fülén. Ez a csont-ominózus még egyszer megtörtént, de azóta szent a béke a két kutya között. Molly kutyánk aznap kezdett tüzelni, amikor Bejglit meghoztuk. A két kutya között lassan kialakult a szerelem, Bejgli folyamatosan védelmezte Mollykát, nem engedte a kerítés közelébe az idegen kutyákat.

Bejgli alig egy hét alatt rengeteget fejlődött, nagyon büszkék vagyunk rá, kimondottan okos és értelmes kutya, sokat tanult Mollytól is. Mondhatni már hogy szoba tiszta, szépen lassan rászokott a vegyes kosztra, soha semmi baja nem volt tőle. Az első napokban szinte porszívózta az ennivalót, de ma már nyugodtan eszik és már kerekedik a hasa is. Mollytól megtanulta, hogy kell lefeküdni és szétcincálni a mellső lábai segítségévell egy csontot, és az milyen jó elfoglaltság Nagyon szeret minket, sokat ugrált fel eleinte, de rájött hogy felesleges ugrálni a szeretetért, mi akkor is megsimogatjuk a fejét és a hátát, ha nyugton marad.

Kimondottan ragaszkodik az emberhez, leül mellénk, folyamatosan igényli a simogatást. Imád játszani, rohan a labda és a fadarab után, és vissza is hozza, majd leteszi. Szeret rongyokat cibálni a Mollyval is, ilyenkor mindkét kutya morog hangosan és azon vannak kitudja előbb elhúzni a másiktól. Néha a ruhákat is lopkodja a lakásból, de szoktatjuk már ahhoz, hogy az „nem játék, nem szabad’ és akkor elengedi. Bejgli nagyon jó választás volt, nagyon örülünk neki, és látszik a kutyuson, hogy ő is boldog és elégedett a mostani életével. A pórázon még olyan mint egy kiscsikó, de ha csak őt sétáltatom tud, néha tud rendesen is jönni.

Megosztás